A káosz kalmára szerint a világnak egyszerűen nem szabad jobbá válnia. Ha az embereken kevésbé uralkodna a környezetük, akkor nem lenne újabb pénz rendőrségre, hadseregekre és fegyverekre. Egy lyukas garas sem jutna az újságoknak, amelyek eltúlozzák a történeteket, hogy rosszabbnak tűnjenek, mint amilyenek.

Mindaddig, amíg a politikusok, a fegyvergyártók és a média profitálnak a bűnözésből, a háborúból és a rossz hírekből, továbbra is létezni fognak olyanok, akik zűrzavart és felfordulást terjesztenek.

De ez a csinált világ, nem pedig a valóságos világ. A sok nyugtalanság mögött létezik egy nyugodtabb környezet. Olyan világ, amelyben az emberek jobban élhetnek, és jobban érezhetik magukat. Olyan világ, ahol az emberek hősi tetteket visznek véghez, és a szomszédok segítik egymást. Olyan világ, ahol az emberek rossz esélyek dacára rendkívüli dolgokat érnek el.

A különbség egy kompetens és egy nem kompetens személy között a személy környezetében mutatkozik meg. Az, aki nem nagyon kompetens, nem képes a saját igényeihez igazítani a környezetét. Az viszont, aki kompetens, képes úgy igazítani a környezetét, hogy jobban túléljen. Például, ha növelnie kell a bevételét, hogy eltartsa a gyarapodó családot, módot fog találni erre.

A 19. századi pszichológusok úgy vélték, hogy a személynek „alkalmazkodnia kell a környezetéhez”. Ez a hamis információ embereknek, csoportoknak és egész népeknek okozott nagy károkat. Az igazság az, hogy az ember annyira sikeres, amennyire önmagához igazítja a környezetet.

Ha valaki kompetens, az azt jelenti, hogy képes kontrollálni és működtetni a környezetben lévő dolgokat.

Ha az emberek felismerik, mit tesz a káosz kalmára, akkor el tudják kezdeni jobban kontrollálni a környezetüket, és sikeresek lehetnek az életükben.