Abban a pillanatban, ahogy dühössé válsz egy dühös gyerekre, vagy megpróbálod kényszeríteni, hogy engedelmeskedjen neked, ő végül apátiába kerül (nem fog törődni semmivel).

Egy gyerek nagyon gyorsan végig tud menni sokféle érzelmen, például tud vidám, dühös, félős, síró, szomorú stb. lenni. Megtörténhet, hogy az egyik pillanatban még vidám, és aztán hirtelen dühössé válik valami miatt.

De az, hogy te ekkor megharagudj a gyerekedre, nem igazságos. Ő egy kis gyerek, és számára te olyan vagy, mint egy óriás. Számára te úgy nézel ki, mintha 8 méter magas lennél, és többtonnás!

Mondjuk, a kisfiú azt mondja neked dühösen: „Nem szeretem, hogy megmondod nekem, mit csináljak!” Válaszul pedig te, számára ez a hatalmas szörnyeteg, megragadod, és azt mondod: „Nem beszélhetsz így velem!” És aztán talán még meg is fenyegeted, hogy kap egy pofont. De ha bármikor is ezt tennéd, a gyereked úgy érezné magát, hogy nincs esélye veled szemben, és hogy nagy bajban van.

Ha rosszul bánsz a gyerekeddel, akkor könnyedén lenyomhatod őt a düh szintjére, és aztán, ha te is dühös leszel, amikor ő dühös, akkor csak tovább nyomod lefelé, amíg végül apátiába kerül.

Miért lesz dühös egy gyerek? Például előfordulhat, hogy a gyereked akar valamit – próbál megcsinálni vagy megszerezni valamit. Valamilyen okból nem tudja megszerezni, ezért keményebben próbálkozik. Még mindig nem képes megszerezni, így dühössé válik. Majd miután újra megpróbálta, már dühösen, és még mindig nem kapta meg, apátiába kerül.

Íme egy tipikus példa arra, ami gyakran történik:

A gyerek így szól: „Anya, el akarok menni a strandra.”

Anya válaszol: „Nem mehetsz el a strandra.”

A gyerek ekkor azt mondja: „De igenis engedj el a strandra. Kovács Józsi elmehet a strandra.”

Anya mérges lesz, és elkezd kiabálni a gyerekkel: „Nem, te nem mehetsz el a strandra!”

És aztán hirtelen a gyerek dühössé és nagyon zaklatottá válik.

Utána azt fogja mondani: „Nem is akartam strandolni.” És tudod, ezt követően egy furcsa dolog történhet. A gyerek elkezdi azt mondani neked: „Nem szeretem a strandot.” Ez a tagadás (valaminek vagy valakinek a visszautasítása), ami előfordulhat gyerekkorban. A gyerek így gondolkodik: „Ha nem lehet az enyém, akkor a legjobb, ha elfelejtem. Nem is akarom!” Ez elkezdhet rendszeressé válni.

Például a gyerek próbál megszerezni vagy megtenni valamit, de nem megy neki. Mérges lesz. Aztán azt mondja, hogy igazából már az elején sem akarta. Aztán, ahogy a gyerek belekerül ebbe a tagadási mintázatba, már csak arra a gondolatra, hogy akar valamit, automatikusan átugrik a düh fázisába, majd az apátiába. Eszébe jut: „Szeretnék elmenni a strandra. Nem mehetek el a strandra.” Ebből gyorsan az lesz, hogy: „Szeretnék elmenni a strandra. Nem szeretem a strandot.” És végül, ahogy beleesik az automatikus tagadásba, ez lesz belőle: „Hű de szép meleg nap van! De szeretnék... nem is szeretem a strandot.”

Az, ahogy elkezd tagadni, nagyon gyorsan történhet. Ezt gondolkodás nélkül teszi. Megpróbálja megmagyarázni, hogy miért nem szereti a strandot. Azt mondja neked: „Utálom a strandot. Soha nem járok strandra.” Aztán azt mondja: „Volt egy kisfiú az iskolában, aki majdnem megfulladt.” De az elején valójában szerette a strandot, és tényleg akarta. Csak megakadályozták ebben, és azt mondták neki, hogy nem teheti, így aztán apátiába süllyedt, és elkezdte tagadni.

Tehát ne feledd, ha megharagszol a gyerekedre, amikor ő dühös lesz, számíthatsz rá, hogy keresztül fog menni egy hosszú tagadási időszakon.

Tudnod kell, hogyan előzheted ezt meg.

Hogyan bánjunk egy dühös gyerekkel

Próbáltad valaha is olyankor tanítani a gyerekedet, amikor dühös volt rád?

Ez nem működik.

A szülők szokásos reakciója mindig az, hogy ők maguk is dühösek lesznek a gyerekre. Csakhogy az sem működik.

Ahhoz, hogy sikeresen megtanítsuk a gyerekünket valamire, akkor is, ha dühös, valójában tehetünk egy nagyon egyszerű dolgot. Tegyük fel, hogy a gyerek már egy ideje dühös. Ha egyszerűen megkéred őt arra, hogy érintse meg a kezeidet, egyiket a másik után, és utána esetleg érintse meg az orrod hegyét, akkor azt tapasztalod majd, hogy a zaklatottság – mintegy varázsütésre – eltűnik, és többé nem egy dühös gyerekkel beszélsz.

Hogyan éred el, hogy egy dühös gyerek megérintse a kezeidet és az orrodat? Lehet, hogy kell egy kicsit győzködnöd őt, de te ne legyél dühös rá. Csak dolgozz rajta. Hamarosan benne lesz a játékban, és elmúlik a dühe. És ekkor képes leszel megtanítani neki valamit!

Az aranyszabály az, hogy soha ne dühödj meg egy dühös gyerekre.