Mindig van valami a személy életében, amivel képes konfrontálni. A konfrontál azt jelenti, hogy könnyen szembenéz valakivel vagy valamivel, anélkül, hogy kikerülné. Ha a személy tud konfrontálni valamilyen nehézséggel vagy annak egy részével, akkor tud vele tenni valamit.

Ez nagyon működőképes elv, mert megnyitja az ajtót ahhoz, hogy bárkinek segítsünk javulást hozni az életének valamely területére.

Például egy szociális gondozó felkeres egy Smithné nevű nőt a lakásán. Smithnének sok problémája van, és elmondja ezeket a szociális gondozónak.

Mondjuk, Smithné arra panaszkodik, hogy a férje állandóan berúg, és soha nem visz haza semmit a fizetésből. A bútorok mind tönkrementek, és hátralékban vannak a lakbérrel.

A szociális gondozó a legjobb szándékkal mondhatja: „Azt kell tennie, Smithné, hogy kitakarítja ezt az egész helyet. Lesúrolja a plafontól a padlóig. Végtére is adtunk magának tisztítószert. És mosdassa meg a gyerekeit, és adja rájuk azokat a szép új ruhákat, amelyeket küldtünk önnek. Én meg beszélni fogok a férjével az ivásról.”

Még ha Smithné valóban kitakarítaná az egész helyet, és felöltöztetné a gyerekeket a tiszta ruhákba, közte és a szociális gondozó között most teljes egyet nem értés van. A szociális gondozó Smithnének valami olyat mondott, amiről Smithné tapasztalatból tudja, hogy nem lehet megtenni. Azt is tudja, hogy senki nem tud beszélni a férjével az ivásról. Nem hiszi, hogy akár még az Egyesült Államok hadseregének totális támadása is képes lenne bármit tenni Smith úr iszákosságával. Ő ezt tudja. A szociális gondozó meg egyenesen belerohant Smithné teljes bizonyosságába ezzel kapcsolatban.

Mondjuk, a szociális gondozó inkább talál valamit, aminek megtételével Smithné képes konfrontálni, és megkéri, hogy tegye meg ezt. Bár ez nagyon egyszerűnek hangzik, nagyon-nagyon működőképes.

Esetleg észrevette, hogy a beszélgetésük során Smithné kiürít egy hamutartót. Ezért azt mondja: „Megmondom önnek, hogy mit tennék. Úgy kezdeném, hogy egyszerre csak egy kis dologgal foglalkoznék, és kitakarítanám a helyet. Mi lenne, ha rendszeresen kiürítené a hamutartókat?”

Először Smithné lehet, hogy egy kicsit megharagszik a szociális gondozóra. De miután az elmegy, körbe fog járni, és ki fogja üríteni a hamutartókat.

Ez egészen meglepő. Hirtelen Smithnében teljesen újjáéledhet a remény. Nem arra kérik, hogy egy túl magas hegyet másszon meg. Arra kérik, hogy konfrontáljon valaminek a megtételével, amit, úgy érzi, meg tud tenni. Előbb vagy utóbb még az is megfordulhat a fejében, hogy lehet valamit tenni Smith úr iszákosságával.

A technika az, hogy megtudjuk, mik a problémák, és aztán megtetetünk ezekkel kapcsolatban valami olyat, amit meg lehet tenni, valakivel, aki meg tudja tenni.

A remény első szintje az: „Valamit tenni kellene vele”, a második szintje pedig az: „Ez olyan dolog, amit meg tudsz tenni.”

Az az elv, hogy adunk a személynek valamit, aminek megtételével képes konfrontálni, sok területen nagyon-nagyon hasznos.

Az emberek gyakran nem tudják, hogyan jussanak előre az életben. Úgy érzik, nem tudnak javulást elérni az életben, és lehetetlen jobb állapotba kerülni. Ám ennek az adatnak a felhasználásával megmutathatod egy személynek vagy akár egy egész csoportnak, hogy lehetséges jobb állapotba kerülni.

Kezdd azzal, hogy azt mondod annak a személynek, akinek segíteni akarsz: „Írj le egy papírra egy rövid listát, hogy milyen problémáid vannak az életedben.”

Amikor megtette, kérdezd meg: „Ezek közül melyikkel a legkönnyebb konfrontálnod? Most írd le azt!”

Aztán mondd azt neki: „Most írd le, mi az, amiről teljes bizonyossággal tudod, hogy meg tudnád tenni azzal a legutolsó dologgal, amit leírtál.”

És végül mondd azt neki: „Na, látod, amit leírtál a lap aljára? Tedd meg!”

Ezeknek az alapelveknek a felhasználásával nagyon sikeres tanácsadóvá válhatsz. Mérd fel, hogy az emberek szerint mik a problémáik és nehézségeik. Aztán tudd meg tőlük, melyekről érzik úgy, hogy konfrontálni tudnak velük. Végül megmarad egyetlen probléma vagy nehézség, és az, hogy minek a megtételével lennének képesek szembenézni a probléma kapcsán. És tényleg tenni fognak valamit vele, és sikerélményük lesz.

Egyvalamire kell vigyázni: az emberek néha túl nagy magabiztossággal kezdenek el mozogni, és mint egy kisbaba, aki épp csak most tanult meg járni, rohannak át a szobán, nagy hévvel. Általában körülbelül a harmadik lépésnél hasra esnek. Túlzottan ambiciózussá válhatnak. Tehát azt a tanácsot kell adnod: „Egyelőre ne tegyél semmi többet ennél.”

Ha odafigyelsz arra, hogy 1. gyorsan felbecsüld, mit gondol a személy, mi nincs rendben; majd 2. kiderítsd, hogy ezek közül melyikkel tud konfrontálni; majd 3. kiderítsd, hogy mit fog tenni ezzel a ponttal, amiről azt gondolja, hogy meg tudja tenni; és aztán 4. megcsináltasd vele ezt, és ezen a ponton szörnyen kitartóvá válsz annak a pontnak a megcsináltatását illetően – akkor minden alkalommal egyetértést fogsz elérni.

Tudja, hogy a szituációra vonatkozó saját értékelése alapján adsz neki tanácsot, és ezért igazat mondasz.