Amióta csak létezik ez a tárgy, volt egy hiányzó összetevő a public relations tanulmányozásában és alkalmazásában. Ez a hiányosság volt az egyik legfontosabb ok, amiért a public relations mint tárgy befejezetlen maradt, olyan valami, ami problémává válhat bárki számára, aki public relationst használ.

Mi ez a hiányzó összetevő? A realitás.

A realitás azokat a dolgokat jelenti, amelyeket az érzékeinkkel (például látás, hallás, szaglás és érintés) érzékelünk (észlelünk, tudatába kerülünk). Ezek azok a dolgok, amelyek reálisak. A realitás alapvetően egyetértés arról, hogy mit látnak az emberek, és a fizikai univerzum információiról. Ez az emberek között elért egyetértés mértéke. Vagy egyetértésben vagy a körülötted lévőkkel a területeden, vagy nem vagy egyetértésben velük, és ahogy egyetértesz vagy nem értesz egyet, te okozod a saját realitásodat.

Például, ha te és egy másik személy a tengerparton vagytok, és mindketten szeretitek a friss illatot és a ragyogó égboltot, és egyetértetek, hogy jó ott lenni, akkor osztoztok egy realitásban.

Azok a dolgok, amelyekben te és a társaid egyetértetek, reálisak. Azok a dolgok, amelyekben nem értetek egyet, nem reálisak.

Például, ha az lenne a célod, hogy táncos legyél, de a szüleid azt akarnák, hogy orvos legyél, és csak ezt lennének hajlandók támogatni, ez valószínűleg meglehetős zaklatottságot okozna. A célod nem lenne reális nekik, így aztán esetleg nem vennék azt számításba, úgy tennének, mintha nem létezne, és nem támogatnának abban, hogy elérd ezt a célt. Ennek megfelelő mértékben nem lennél reális nekik. És alighanem a szüleid sem lennének már reálisak neked.

A Scientology egyik felfedezése, hogy a realitás összekapcsolódik két másik alkotóelemmel. Ez a két további összetevő az affinitás és a kommunikáció.

Affinitás alatt azt értjük, hogy „emocionális reakció”. Azt értjük alatta, hogy „a vonzódás érzése vagy annak hiánya, az élettel kapcsolatos kellemes vagy kellemetlen emóció”.

Az affinitás a térhez kapcsolódik a legszorosabban. Sőt az affinitás meghatározható úgy, hogy „a távolságra vonatkozó elképzelés”, mivel az egymástól távol vagy egymáshoz közel lévő emberek eltérő módokon fejeznek ki affinitást egymás iránt. Gondolj valakire, akivel szeretsz ugyanabban a térben lenni, valaki máshoz képest, akit nem akarsz a közeledben tudni, sőt próbálsz elkerülni. Ez kapcsolódik ahhoz, hogy milyen az affinitásod ezek iránt az emberek iránt.

Például, ha egy repülőtérre érkező barátoddal találkozol, akit rég nem láttál, bizonyára lelkesen üdvözlöd, és megöleled. Ez nagyon magas affinitás. Ellenben, ha berendelnek téged az igazgatói irodába az iskoládban, és az igazgató közismerten elég szigorú és barátságtalan, akkor alighanem félnél, és nehezedre esne vele egy helyiségben lenned. Ez nagyon alacsony affinitás.

A kommunikáció gondolatok kölcsönös cseréje (emberek közötti oda-vissza adása) téren keresztül.

Ez a három rész – az affinitás, a realitás és a kommunikáció – alkotja a Scientology ARK (kiejtése: a-er-ká) háromszögét, és együttesen ezek a megértés alkotórészei.

Ha ennek a háromszögnek az egyik csúcsát (mondjuk, az A-t) megemeljük, akkor a másik kettő is emelkedni fog. Ha az egyik csúcsot csökkentjük, akkor a másik kettő is csökken.

Tehát magas affinitás esetén magas a realitás és a kommunikáció is. Alacsony affinitás esetén alacsony a realitás és a kommunikáció is.

Magas, illetve alacsony R esetén magas, illetve alacsony az A és a K.

Például, amikor be kell menned az igazgatói irodába. Bár az igazgatónak lehet olyan híre, hogy szigorú és barátságtalan, alkalmazhatnád az ARK-háromszöget. Ha körülnézel az igazgatói irodában, esetleg észreveszel valamit, ami lehetőséget nyújthat realitás létrehozására. Mondjuk, látsz néhány serleget a polcán, és észreveszed, hogy ezeket önkéntes tűzoltóként, illetve a közösség kiemelkedő szolgálatáért kapta. Csupán azzal, ha érdeklődést mutatnál, és megkérdeznéd őt ezekről az elismerésekről, növelnéd a kommunikációt. Az igazgató esetleg beszél ezekről az eseményekről, és felfedezhetnétek, hogy mindkettőtöket érdekli a környék erdőinek megóvása. A kommunikációval növekszik az affinitás köztetek, és mindkettőtöknek van egyetértése (realitás) egy témában, így növekszik az A-R-K, és ez jobb megértést hoz létre.

Így megy ez az ARK-háromszögnél. Egy egységként emelkedik és süllyed. Nem lehet, hogy alacsony az R, és magas az A és a K.

A public relations elvileg egy mód arra, hogy átjuttasd a kommunikációdat másokhoz. Elképzeléseket kommunikál. Tegyük fel, hogy egy olyan realitást (R) próbálsz kommunikálni, amely valamilyen módon módosítva lett, vagyis nem igaz. Egy ilyen esetben a kommunikáció először talán átjut, de aztán kellemetlenül jön vissza hozzád a megváltoztatott realitás miatt.

Például lehet, hogy kezdetben néhány tanuló hallgat egy kábítószer-kereskedőre, aki egy új drog „elmetágító izgalmait” híreszteli a tanulók között az iskolában. De a kábítószer-kereskedőt előbb-utóbb feljelentik, és a rendőrség letartóztatja.

Valószínűleg sok esetet figyeltél meg az életben, amikor intézmények, cégek és tisztességtelen szakemberek olyan ígéretekkel hirdették a termékeiket, amelyeket nem szándékoztak betartani. Az üzeneteik kezdetben talán célba jutnak, de az általuk okozott kár miatt végül tényleges zűrbe kerülnek ezek az emberek – jogi perek, börtön, és sorolhatnánk. A hazugságok végül mindig problémákat okoznak azoknak, akik nem őszinték.

Az affinitás, a realitás és a kommunikáció közötti egész kapcsolat – az, hogy mindegyik függ a többitől, illetve mindegyikre hatással van a többi – természetesen egy Scientologyban tett előrelépés. Nem állt azoknak az embereknek a rendelkezésére, akik a public relations korai kezdeteinél közreműködtek. Így főleg hazugságokat mondtak, és mondanak továbbra is.

A régebbi PR-szakemberek könnyebbnek találták egyszerűen hazugságokat mondani. Azt mondták valamire, hogy jobb vagy nagyobb, mint valójában, például egy cirkusz hirdetésénél. Esetleg titokban hazugságokat terjesztettek, vagy nyíltan hazugságokat mondtak valakiről, hogy tönkretegyék a hírnevét. A régebbi PR-szakemberek mindenfélét megpróbáltak, hogy meglepjék az embereket, vagy érdeklődést keltsenek bennük a mondandójuk iránt. És erre a legkönnyebb mód az volt, hogy „tényeket” megmásítva valamit nagyobbnak és jobbnak vagy akár sokkal rosszabbnak tüntettek fel, mint amilyen valójában volt.

Például az „elmegyógyászati” PR-esek teljesen kiötlötték az elmebetegek „statisztikáit” – ezeknek semmi közük nem volt ahhoz, hogy mi létezett, vagy valójában mi történt. Az a PR-kijelentés, hogy „tizenöt angol közül kilenc megbolondul valamikor az élete során”, egy szemenszedett hazugság. Ezeket a PR-esektől származó hamis statisztikákat a kormányok törvényhozó testületeinek befolyásolására használják, hogy gyorsan pénzhez jussanak a „mentális egészségügyi” programjaikhoz.

Az, ahogy a PR-esek – akár egy diktátor, akár egy király, akár egy elnök, akár egy cég bízza meg őket – a pénzt és az embereket használják, mutatja, hogy ártalmas és gonosz hazugságok terjesztésére használják őket.

Például az USA egyik elnöke egyszer két eltérő összeget adott meg arra, hogy mennyivel nőtt a kormány költsége évente – és mindezt csupán két hónapon belül. Nyilvánvaló, hogy a PR-ese megpróbálta befolyásolni a Kongresszust.

A PR, amely a legújabb autót „az évszázad autójaként” reklámozza, vagy az ejtőernyőzést hirdető, aki „mindig kinyíló ejtőernyőt” reklámoz, és számos másféle esemény mind-mind public relations tevékenységek – és sokuk valószínűleg tele van hazugságokkal.

Kezedbe veszel egy újságot, vagy hallgatod az embereket az utcán, és mást se hallasz és látsz, csak PR-t, PR-t, PR-t – csupa hazugságot.

Az újságok, a magazinok, a rádió, a tévé és a mai „tömegtájékoztatás” hatalmas erejét olyan csoportok PR-esei tartják a kezükben, amelyek jelentős előnyöket és különleges bánásmódot akarnak, akkor is, ha ez sok más embernek árthat. És ennek érdekében a PR-esek hazugságokkal irányítják a médiát.

Így lett a public relationsből „annak módja, ahogy legjobb hazudni” – az, ahogy meg lehet győzni vagy rá lehet venni az embereket, hogy elhiggyék, akármit is mond a PR.

Ez olyan világot teremt, ahol sok ember már kevésbé hisz az emberi becsületességben és jóságban. Ez csökkentette a reményt abban, hogy elérhetők nagy célok, gyengítette az emberek hazájuk iránti hűségét, és megnehezítette a jó és a rossz megkülönböztetését.

Miért van ez?

Amikor valaki a kommunikációt arra használja, hogy csak hazugságokat mondjon, akkor lemegy az affinitás, és gyűlöletet kapunk. Ez azért van, mert tönkrement az R (realitás). Például egy olyan országban, amely erőszakkal éri el, hogy az emberek kövessék a parancsokat, amikor nem akarják követni, vagy úgy érzik, hogy ez helytelen, az emberek nagyon zaklatottá válhatnak, és gyűlöletet kezdhetnek érezni. A gyűlölet idővel zavargásokhoz és háborúhoz vezethet.

Az a public relations, amely csak hazugságok hamis realitását hirdeti, alacsony A-jú és alacsony K-jú lesz, és nagyon kellemetlenül fog visszahatni bárkire, aki használja.

Tehát az első lecke, amit megtanulhatsz, ami segít biztonságosan használni a PR-t, az, hogy TARTS FENN MAGAS REALITÁST.

Minél több hazugságot használsz a public relationsben, annál valószínűbb, hogy a PR-nek rossz hatása lesz, nemcsak másokra, de rád is.

Tehát a törvény:

SOHA NE HASZNÁLJ HAZUGSÁGOKAT A PR-BEN.

Az volt a gond a public relationsszel, hogy hiányzott belőle a realitás. A hazugság természetesen egy hamis realitás.

A gond a PR-rel a REALITÁS volt!

Amikor sajtóközleményt adsz ki egy új konzervnyitóról, amely könnyen nyitja a konzerveket, és azt akarod mondani, hogy „egy gyerek is tudná használni”, először tudd meg, hogy ez igaz-e. Add oda a konzervnyitót egy gyereknek, és nyisson ki egy konzervet. Akkor megtudod, hogy igen, képes rá, igaz. Most már hirdetheted: „Egy gyerek is tudná használni.” De ne mutasd többnek, mint amilyen valójában, úgy, hogy „az évszázad konzervnyitójának” nevezed. Az nem fog kommunikálni.

Az, hogy a rádió, a tévé és a sajtó állandóan ontja az üzeneteket, még nem jelenti, hogy bárkinek is kommunikálnak. A valódi kommunikáció azt jelenti, hogy valakit ténylegesen elérnek az üzenettel.

Bármilyen hazugság vagy lecsökkenti a K-t (kommunikáció), vagy egy napon teljesen véget vet a K-nak, mert nincs több bizalom vagy affinitás.

Van módja annak, hogy megismerd és használd a public relationst. De ha valaki csak hazugságokkal használja a PR-t, akkor sok problémát fog okozni, emellett személyesen minden értékét vagy érdemét elveszti.

De ha tartod magad az igazsághoz, és magas affinitást használsz, akkor képes leszel kommunikálni, és átjuttatni az üzenetedet.

Ennek ismeretében a public relations egy sokkal hasznosabb tárggyá válik.

A következő, amiről tudnod kell, az, hogy „kihez” vagy milyen „közönséghez” próbálsz kommunikálni. Ennek ismeretében sikerrel végre tudod hajtani a projektjeidet.